Imakönyv

Imakönyv

Az imakönyvet kezembe veszem,

Vagy ha úgy érzem, szívemre teszem.

Megnyugszik háborgó lelkem,

Új erőre kap fáradt testem.

Tápláljuk testünket, étellel, itallal,

Lelkünket hittel, imával, áhítattal.

Földi létünk gyorsan véget ér,

De lelkünk egy másik testben visszatér.

El kell végezni a feladatot,

Melyre Énünk születéskor vállalkozott.

Töprengünk e titok felett,

Ésszel felérni, egy könnyen nem lehet.

Ha jó irányba fejlődünk és haladunk,

Sok csodás dolgot megtapasztalunk.

Amint magasabb szintre emelkedünk,

A „nagy titkot” elárulja nekünk.

Ráérzünk rejtet képességeinkre,

A Teremtő Atya szeretetére.

Aztán mintha minden magától jönne,

Ebben segít neked kedves imakönyved.

1997. február 16. Botond Ferenc